TIHANYI ÁKOS
nemzetközileg is sikeres táncművész, az utóbbi évek több hazai musical előadása, televíziós tehetségkutató műsorok és a Made in Hungária c. mozifilm koreográfusa
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Interjúk
2014. április 12.
http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/a_mamma_mia_gorog_nepet_kerestek/2377878/
2014. április 05.
http://szegediszabadteri.hu/hu/fooldal/item/481-tihanyi-akos-modern-retrot-koreografal-az-abbara
Tihanyi Ákos modern retrót koreografál az ABBÁra
Nem csak a nézők készülnek nagy lelkesedéssel a Mamma Mia! szuperprodukcióra, a munkafolyamat már a Madách Színházban is elkezdődött. Bérletek még kaphatók a hetedik előadásra.
Már most, több mint öt hónappal a bemutató előtt gőzerővel készül a Madách Színház társulata a Mamma Mia!-musicalre. Tihanyi Ákos dolga talán a legnehezebb az összes alkotó közül, hiszen úgy kell betanítania a táncokat, hogy koncepció, díszlet és jelmez még csak papíron létezik, mégis mindenhez viszonyulnia kell a mozgásnak is.
„Két hete kezdtük el a munkát a táncosokkal, de én tulajdonképpen már két hónapja készülök fejben – mondja a szegedi közönség számára sem ismeretlen koreográfus. Legutóbb a Valahol Európában produkcióban dolgozott a Dóm téren. – Mivel a korszak és a zenei stílus meghatározó, muszáj autentikusnak lenni, emellett azonban szeretnék belecsempészni valami olyat is, ami a mai korra jellemző. Szeretem a megszokott stílusokat váratlannal ötvözni, eltérni attól, ami adott. A Mamma Mia! koreográfiája modern retró lesz."
Saját bevallása szerint nagyon szereti az ABBA-zenéjét, hiszen a gyerekkorát idézi. Már csak ezért is óriási kihívás számára az előadás koreográfiája. „A nagy feladatok előtt mindig azt érzem, mintha most kezdeném a pályát: ugyanolyan izgalom és drukk van bennem, hogy vajon hogy sikerül megoldani, mint régen."
Jó hír azoknak, akik legszívesebben közvetlenül a színpadon tombolva élnék át a diszkó életérzést, hogy statisztaválogatót rendeznek április 12-én, szombaton 10 órától a Szegedi Nemzeti Színházban. Tihanyi Ákos táncolni jól tudó, 30 és 50 év közti férfiakat és nőket keres a szegedi előadásokba. „Nincs különösebb előzetes tanácsom annak, aki meg szeretné mérettetni magát. A statiszták is szerves részei lesznek a produkciónak, karaktereket keresek, amellett persze, hogy a jó mozgás elsődleges."
A leginkább rátermettek népszerű művészekkel állhatnak egy színpadra. A szegedi előadásokon, Szirtes Tamás rendezésében Kováts Kriszta, Sasvári Sándor, Détár Enikő, Sáfár Mónika, Szerednyey Béla, Molnár László, Simon Boglárka és Sánta László bújnak a szereplők bőrébe.
A hetedik Mamma Mia!-előadásra még korlátozott számban kaphatók kedvezményes bérletek. Két produkcióra szóló konstrukcióban az Elfújta a szél-Mamma Mia!-belépő már 8100, a Háry János-Mamma Mia! már 7300, a Zorba, a görög-Mamma Mia! már 6900 forinttól kapható. Aki szeretné látni a non-replica változatban a világon először Szegeden látható produkciót, igyekeznie kell a jegyvásárlással.
--------------------------------------------------------------------------------------------
2012. január - Fidelio Klasszik Rádió
http://www.youtube.com/watch?v=7YnarVXV3SA
http://www.youtube.com/watch?v=GbhPHn6053w
http://fidelio.hu/szinhaz/magazin/kell_egy_csapat_avagy_lehete_a_szinpadon_focizni
...."Ritkán történik meg az, hogy egy világhírű szerző már bemutatott darabját műhelymunkára ajánlja fel egy magyar színháznak. A Volt egyszer egy csapat esetében Andrew Lloyd Webber - és szövegírója, Ben Elton - ezt tették. Az eredetileg The Beautiful Game című musicalt - a cím Pelé önéletrajzi kötetének angol címéből származik - 2000-ben mutatták be Londonban a Cambridge Theatre-ben, és csupán 11 hónapig volt műsoron. A kritikák dicsérték Webber zenéjét, Ben Eltont azonban a szövegkönyvért és a dalszövegekért azonban finoman szólva sem menesztették mennybe. A szerzők elégedetlenségét mutatja, hogy a budapesti premierhez új dalok születtek, régieket hangszereltek át, beavatkoztak a dramaturgiába is. Az 1969-ben játszódó történet főszereplői belfasti fiatalok, fiúk, akik a helyi focicsapat tagjai, akiknek az életébe befurakszik a politika, a katolikus-protestáns ellentét, az IRA, ami ez tragédiába torkollik, és tönkreteszi őket. A darab alapvető dolgokról szól - írta az ajánló -, fiatalságról, barátságról, szerelemről, emberi összetartozásról, tisztaságról, szabadságról, békevágyról, illúziókról, és felnőtté válásról, barátságok megromlásáról, az első szerelem tapasztalatlanságáról és az élettapasztalatok megszerzéséről, az emberi összetartozás veszendőségéről, a tisztaság és az illúziók elvesztéséről, a szabadság áráról, a béke veszélyeztetettségéről. A magyar szándék szerint a musical közép-európai változatát akarták létrehozni. A premiert 2005. május 27-én tartották a Madách Színházban, a magyar szövegeket Bródy János írta, a rendező Szirtes Tamás volt, a labdarúgás mozgáselemeit erősen felhasználó koreográfiát Tihanyi Ákos készítette (kritika az előadásról ide kattintva olvasható). A darab más Webber-musicalekkel nem jutott el a Broadway-re, a világot nem hódította meg. 2009-ben Winnipegben ismét új címmel - The Boys in the Photograph - vitték színre, játszották Johannesburgban, idén pedig első alkalommal Észak-Írországban is bemutatták egy katolikus és protestáns tagokból is álló ifjúsági csoport előadásában..."
-----------------------------------------------------------------------
2012. január 14-én Ákos a Klasszik Rádió vendége volt.
1. rész
http://www.youtube.com/watch?v=7YnarVXV3SA
2. rész
http://www.youtube.com/watch?v=GbhPHn6053w&feature=youtu.be
-------------------------------------------------------------------------------------------
Kultúr Zsiráf
2011. december 27.
Tihanyi Ákos : "Izgatott a mozgás művészete"
A zenés színház kedvelői felkapják a fejüket, ha valahol Tihanyi Ákos nevét hallják. A fiatal művész hamar az egyik legkeresettebb koreográfus lett, és a személye már garancia arra, hogy a néző csodát lát, ha beül egy előadásra.
- Gyermekként is izgatott már a tánc varázsa, esetleg volt valaki a családban, aki példával járt előtted?
- Anyukám óvónő, apukám könyvelő, polgári családban nőttem fel Tokajban. Már háromévesen tudtam, hogy valami olyasmivel szeretnék majd foglalkozni, aminek köze van a színpadhoz. Eleinte az éneklés, és a színészet érdekelt, akkor még szó sem volt a táncról. Sokat jártam gyerekként színházba, és hamar megfogott ez a varázs. Nyaranta a szüleim felhoztak a Fővárosi Nagycirkuszba, na, az volt számomra a csoda! Ott szerettem volna állni én is a közönség előtt. Nyolcadik osztály után jelentkeztem a Balettintézetbe. Nem vettek fel, azt mondták, hogy meg se próbáljam ezt a szakmát. Gerincferdülés, lúdtalp, rossz izomzat, minden megvolt bennem, ami miatt eltanácsolhattak. Nem adtam fel, jelentkeztem a Pécsi Balett iskolájába. Eck Imre, Uhrik Dóra, Rónay Márta ültek a felvételi bizottságban, és bár semmiféle táncos múltam nem volt, felvettek. Nagyon nehéz négy év volt az, önfejű, makacs, kezelhetetlen, gyerek voltam, nem bírtam a kollégium zártságát. Izgatott a mozgás művészete.
- Akkor már a balett világa is megbabonázott?
- Nem mondanám. Értek behatások, például a Macskák, amit tizenöt évesen láttam először, és akkor döbbentem rá, hogy én igazából ezt akarom csinálni. Céltudatos voltam, a Madách, az Operett, és a Rock Színház vonzott. Felvételiztem a Madáchba, emlékszem, hogy nagyon sokan voltunk a válogatáson, de felvettek. Olyan darabokban állhattam színpadra, mint a Macskák, az Isten pénze, a Doktor Herz, a Vörös malom, vagy a József és a színes szélesvásznú álomkabát.
- Ekkor kezdtél külföldön dolgozni?
- Megismerkedtem egy Németországban élő ügynökkel, kiköltöztem, és hamar megjött az első szerződésem is. Kölnben, a Gaudi című musicalben kaptam szerepet. Heti nyolc előadás ment belőle, egy éven át. Emberpróbáló munka volt, és semmiképpen sem változatos, hiszen csak az az egy darab volt, más nem. Ott megtanultam a hozzáállást, a fegyelmet, hogy nem kések el, nem beszélek vissza. Egészen más kint a mentalitás.
- Abban is különbség van, hogy külföldön a táncosok többsége is kiválóan énekel…
- Kint az alap, hogy énekelni tudni kell. Nálunk nincs is igazából ilyen iskola. A világ elmegy mellettünk, nekem is folyamatosan fejlődnöm kell, de nehéz úgy, ha valaki az alapokat sem kapja meg. Ez egy univerzális műfaj, itt mindent kell tudni: beszélni, énekelni, mozogni. Voltak álmaim, nagyon akartam táncolni például a Chicagoban, vagy a Fosse-ban, és mindkettőt megkaptam. A Vámpírok bálja is nagy vágyam volt, és az megérkezett. Most már negyedik éve, hogy Szirtes Tamás megbízik bennem a Madách Színházban, és újabb feladatokat mer rám bízni. Ha ő nincs, akkor én nem vagyok most itt. Mérhetetlenül sokat tanulok tőle.
- Hogy talált meg az első koreográfusi feladat?
- Bécsben laktam, az Elisabethben táncoltam. Sárközi Gyula hívott egy castingra a Madáchba, az új Webber darabhoz, a Volt egyszer egy csapat-hoz. Öt – tíz percet kellett megkoreografálnom a darabból. Sosem csináltam azelőtt semmi ilyesmit, és tudtam, hogy sorban hívták be a neves koreográfusokat…
- Ráadásul az a darab sem éppen könnyű…
- Egyáltalán nem. Kint Bécsben tanítottam egy végzős osztályt, velük kipróbáltam ezt a néhány percet. Hazajöttem, megcsináltuk, felvették videóra, aztán visszautaztam Ausztriába. Egy hónap múlva hívott fel Szirtes Tamás, és közölte, hogy én kaptam ezt a munkát. Majdnem kiesett a telefon a kezemből. Szerződésem volt még Bécsben, vonattal jöttem- mentem a két város között. Nagyon nagy dolog volt az, a mai napig a szívem csücskének érzem.
- Az eredeti londoni előadás koreográfiáját kellett itthon megcsinálnod, vagy újat készíthettél?
- Teljesen szabadkezet kaptunk. Webber személyesen jött el megnézni, és teljesen oda volt a dinamikától, az erőtől. Akkor nekem lakásom sem volt Pesten, de elindult valami, megkaptam a Producereket, aztán a Made in Hungaria filmet, így hazaköltöztem. Most a televízió is nagyon fontos nekem. Az RTL Klubon koreografáltam a Csillag születik-et, a Királynőt, és az X-Faktor-t. Szeretnék újabb filmeken is dolgozni, remélem, hogy megtalálnak majd még a rendezők.
- A legnagyobb művészekkel dolgoztál már együtt, kire vagy a legbüszkébb?
- Gálvölgyi János! Gyerekként nagyon sokat láttam a tévében, és óriási dolog volt együtt dolgozni vele. De mondhatnám Haumann Péter, vagy Alföldi Róbert nevét is, akikkel szintén megtiszteltetés volt a közös munka. Érzelmileg nagyon nehéz volt nekem, hogy ekkora művészeket kellett irányítanom. Rá kellett jönnöm arra, hogy ha megvan a bizalom, és nem tudnak belekötni a tudásodba, akkor ez elmúlik.
- Nem lehet könnyű a két konkurens fővárosi színházban párhuzamban dolgozni. Ha egyszerre jönne két felkérés, melyiket választanád?
- Nagyon nagy dolog ez, hiszen nem nézik el sokaknak, hogy mindkét színházban ténykedjen. Mindkettőnek megvan a maga jó, és rossz oldala. Az Operettben iszonyú sok darab megy, naponta játszanak mást, a Madáchban pedig blokkokban mennek az előadások, az sokkal tisztább dolog. Nem hagynám cserbe a Madáchot, hiszen mindent ennek köszönhetek, ettől lettem az, aki vagyok. Az Operettben legutóbb a Rebecca-t csináltam, életem egyik nagy büszkesége lett. Nagyon veszélyes víz a musical, millimétereken múlik, hogy valaki megérzi-e valaki a darab stílusát, vagy nem. Egy koreográfusnak a stílusérzéke a legfontosabb, meg a zenei hallása. Az a jó, ha az ember nyitott mindenre.
- Van olyan darab, amire nagyon vágysz?
- A Hairspray. Mindig megtalálnak a befordulós darabok, most csinálnék valami boldog, vidám előadást is. Jó lenne egy táncesetet is összehozni, a Broadway stílusában, amiben jobbnál jobb táncosok, és énekesek léphetnének fel. Nem kedvelem a musical gálákat, ez valami egészen más lenne.
- Táncosként mikor térsz vissza a közönség elé?
- Néha vágyom a színpadra, de alapvetően elég volt. Elkezdtem félni attól a tehertől, hogy nekem mindig tökéletesnek kell lennem. Nem mondom, egyszer szeretnék még Londonban táncolni a Chicagoban. Vannak darabok, amiket koreográfusként is visszaadnék, az egyik ilyen pont a Chicago. Az eredeti annyira tökéletes volt, hogy azt nem kell megpróbálni jobban megcsinálni.
- Nem akarod tovább adni a tudásodat a fiataloknak?
- Túl fiatalnak érzem még magam ehhez. Azt szeretem, ha kész emberekkel kell dolgoznom. Megpróbáltam, de nem tudok kikapcsolni, nem fér bele az életembe. Talán idősebb koromban jobban tudok majd koncentrálni erre.
- Legutóbb a Jézus Krisztus Szupersztár című darabot koreografáltad a Madáchban. Mit gondolsz erről a műről?
- Szerintem ez Webber legjobb darabja. Nagyon nagy kihívás, hiszen táncban kell elmesélni a történetet. Nehéz feladat a színészeknek is. Nem tűnhet balett estnek, de meg kell lennie a keménységének is. Közben a szöveg nem veszhet el a tánc mögött. Nagyon durván kidolgoztuk ezt az előadást, és kőkeményen dolgozunk rajta. Szirtes nagyon jól látja, hogy mi jó, és mi nem, így könnyen tudunk együtt dolgozni. Jól állunk vele, és remélem, hogy a közönség is szereti majd.
- Ha éppen nem kell táncosokat igazgatnod, akkor mivel kapcsolódsz ki?
- Szerinted ki tudok kapcsolni? Ez nagy hibám. Teljes zizi vagyok még otthon is, bár imádom a csendet, és a nyugalmat. Szeretek egyedül ébredni, olvasgatni, imádok moziba járni, és általában minden tetszik is. Az életem nagy részét utazással töltöttem, de nekem az is kielégítő, ha csak a tengerparton heverek egy héten át, nem feltétlenül járom a városokat.
- Mit gondolsz, mi lesz veled tíz év múlva?
- Nem biztos, hogy koreografálni fogok. Lehet, hogy a TV-ben találom meg a jövőmet, de most nem tudom megmondani neked, hogy mi lesz tíz év múlva.
2011. szeptember 21.
Mindenkiből a legjobbat mutatni
Tihanyi Ákos koreográfus, táncos, Ausztriában ugyanúgy fellépett, mint Németországban, Hollandiában vagy Japánban. Több musicalt koreografált, például a Producereket, a József és színes szélesvásznú álomkabátot.
- Egy évig táncolt a Madách Színházban. Aztán hogy került külföldre?
- Kölnben a Gaudi című musicalt játszották akkor, ami igazából egy tánc show volt, és aki ezt koreografálta, volt a bécsi Volksoper balett igazgatója, és ő hívott Bécsbe.
- Ahol körülbelül ezerszer táncolt az Elisabeth című musicalben. Ez nem volt iszonyú favágás?
- Borzasztó favágás volt, de közben tanítottam is. Egy iskolában volt egy musical osztályom. Abban az időben kezdtem itthon kicsit mozgolódni. A Budapesti Operett Színházban tartottam workshopokat és a Madách Musical Tánciskolában tanítottam.
- Küldtek zenei anyagot és nyersfordítást. Kiválasztottak egy ötperces részt, amit meg kellett koreografálni, és betanítani a Madách Színház tánckarának. Ezt felvették videóra, és azt hiszem, hogy még Londonba is kiküldték.
- Musical előadásban nyilván nem szállhat el úgy, mintha csak táncosokkal dolgozna. Figyelnie kell, hogy melyik színész mit tud, mit nem. És a csoportos mozgásoknak úgy kell kinézniük, mintha mindenki egyformán tudna táncolni, pedig dehogy.
- A néző számára tényleg úgy kell tűnnie, mintha mindenki ugyanazt csinálná, de a színész egy-két fokkal egyszerűbbet csinál, mint a táncos. Az nagyon fontos nekem, hogy mindig azt mutassuk meg valakiből, amit tud, nem azt, amit nem. Csomó olyan kollégával találkoztam, aki megőrült attól, hogy valamit mindenkivel meg akart csináltatni. Az a lényeg, hogy a legjobbat mutassam meg a szereplőkből még akkor is, ha botlábúak.
- Magyarországon a zenés műfajban nem járatos, de amúgy fajsúlyos művészek is játszanak musicalekben. Lehet, hogy sokkal jobb színészek, mint akik Bécsben fellépnek, de esetleg nem tudnak úgy táncolni és énekelni, mint ők.
- Én borzasztóan örülök annak, hogy itthon vannak még egyéniségek, nagy színészek. Kint ugyanis már a válogatásokon is azt nézik, hogy melyik szerephez milyen típust keresnek, és lehet, hogy nem olyan fajsúlyos, nem olyan jó színész, akit végül kiválasztanak. Persze vannak olyan szerepek, amiket muszáj megfelelően elénekelni. Ha például valaki a Jézus Krisztus szupersztár címszerepét nem énekli jól, akkor az bukta.
- Amikor például a Producerek koreográfiáját készítette, Haumann Péterrel a főszerepben, aki nyilvánvalóan nem egy táncművész, de isteni színész, mit csinált?
- Nem is kellett különösebben mit csinálnunk, mert neki fantasztikus mozgáskultúrája van. Vele volt a legkevesebb problémám.
- Mennyire kell használni az eredeti koreográfiát?
- Igyekszem a lehető legkevesebbet használni belőle. Az én koreográfiáim bonyolultabbak és mások. Lehetetlenség, hogy a Youtube-on nőjünk fel, azt nézzük, és onnan koppintsunk le mindent.
- Amikor szabadon találhatja ki a koreográfiát, is nyilván megnézi az eredetit.
- Megnézem, természetesen. De például éppen a Jézus Krisztus szupersztár esetében nem nagyon néztem a Youtube-ot, mert úgy akartuk létrehozni azt az előadást, Szirtes Tamás rendezővel, hogy az a miénk legyen.
- Nem szeretne egyszer az Operaházban is egy balettot koreografálni?
- Azt is szeretnék. Beadtak a Madách musical pályázatára egy József Attila darabot, és most pont ezen dolgozom. Fantasztikus, hogy nincs hová nyúlnom, nem kell megnéznem semmit. Magam vagyok, és csak az én stílusomat tudom beletenni a produkcióba. Nekem az soha nem volt vágyam, hogy saját társulatom legyen, de egy nagy táncestet majd szeretnék csinálni.
- Vagyis jól érzi magát ebben az alkalmazott műfajban?
- Igen, de persze egyszer az Operában vagy a Pécsi Balettnél szívesen csinálnék egy balett-estet, bár a musical műfaja áll hozzám a legközelebb.
- Egy évig táncolt a Madách Színházban. Aztán hogy került külföldre?
- Kölnben a Gaudi című musicalt játszották akkor, ami igazából egy tánc show volt, és aki ezt koreografálta, volt a bécsi Volksoper balett igazgatója, és ő hívott Bécsbe.
- Ahol körülbelül ezerszer táncolt az Elisabeth című musicalben. Ez nem volt iszonyú favágás?
- Borzasztó favágás volt, de közben tanítottam is. Egy iskolában volt egy musical osztályom. Abban az időben kezdtem itthon kicsit mozgolódni. A Budapesti Operett Színházban tartottam workshopokat és a Madách Musical Tánciskolában tanítottam.
- Musical előadásban nyilván nem szállhat el úgy, mintha csak táncosokkal dolgozna. Figyelnie kell, hogy melyik színész mit tud, mit nem. És a csoportos mozgásoknak úgy kell kinézniük, mintha mindenki egyformán tudna táncolni, pedig dehogy.
- A néző számára tényleg úgy kell tűnnie, mintha mindenki ugyanazt csinálná, de a színész egy-két fokkal egyszerűbbet csinál, mint a táncos. Az nagyon fontos nekem, hogy mindig azt mutassuk meg valakiből, amit tud, nem azt, amit nem. Csomó olyan kollégával találkoztam, aki megőrült attól, hogy valamit mindenkivel meg akart csináltatni. Az a lényeg, hogy a legjobbat mutassam meg a szereplőkből még akkor is, ha botlábúak.
- Magyarországon a zenés műfajban nem járatos, de amúgy fajsúlyos művészek is játszanak musicalekben. Lehet, hogy sokkal jobb színészek, mint akik Bécsben fellépnek, de esetleg nem tudnak úgy táncolni és énekelni, mint ők.
- Én borzasztóan örülök annak, hogy itthon vannak még egyéniségek, nagy színészek. Kint ugyanis már a válogatásokon is azt nézik, hogy melyik szerephez milyen típust keresnek, és lehet, hogy nem olyan fajsúlyos, nem olyan jó színész, akit végül kiválasztanak. Persze vannak olyan szerepek, amiket muszáj megfelelően elénekelni. Ha például valaki a Jézus Krisztus szupersztár címszerepét nem énekli jól, akkor az bukta.
- Amikor például a Producerek koreográfiáját készítette, Haumann Péterrel a főszerepben, aki nyilvánvalóan nem egy táncművész, de isteni színész, mit csinált?
- Nem is kellett különösebben mit csinálnunk, mert neki fantasztikus mozgáskultúrája van. Vele volt a legkevesebb problémám.
- Mennyire kell használni az eredeti koreográfiát?
- Igyekszem a lehető legkevesebbet használni belőle. Az én koreográfiáim bonyolultabbak és mások. Lehetetlenség, hogy a Youtube-on nőjünk fel, azt nézzük, és onnan koppintsunk le mindent.
- Amikor szabadon találhatja ki a koreográfiát, is nyilván megnézi az eredetit.
- Megnézem, természetesen. De például éppen a Jézus Krisztus szupersztár esetében nem nagyon néztem a Youtube-ot, mert úgy akartuk létrehozni azt az előadást, Szirtes Tamás rendezővel, hogy az a miénk legyen.
- Nem szeretne egyszer az Operaházban is egy balettot koreografálni?
- Azt is szeretnék. Beadtak a Madách musical pályázatára egy József Attila darabot, és most pont ezen dolgozom. Fantasztikus, hogy nincs hová nyúlnom, nem kell megnéznem semmit. Magam vagyok, és csak az én stílusomat tudom beletenni a produkcióba. Nekem az soha nem volt vágyam, hogy saját társulatom legyen, de egy nagy táncestet majd szeretnék csinálni.
- Vagyis jól érzi magát ebben az alkalmazott műfajban?
- Igen, de persze egyszer az Operában vagy a Pécsi Balettnél szívesen csinálnék egy balett-estet, bár a musical műfaja áll hozzám a legközelebb.
Bóta Gábor / Népszava
2011. augusztus 19.
...Valahol Európában - Vásárhelyi hírek...
2011. 05. 29.
Ákos az RTL Klub "Portré" c. műsorában
http://www.rtlklub.hu/most/21615_a_portre_vendege_volt_tihanyi_akos_aki_meltan_kaphatna_a_fek
2010. március - Rebecca c. előadás kapcsán
Interjú Tihanyi Ákossal
Gondolom láttad a bécsi előadást. A kinti változat nem bővelkedik táncjelenetekben. Az itthoni mennyiben lesz más, mire számíthatunk?
Igen, ott voltam a bemutatón. Sokkal több táncra számíthattok. Ez egy nagyon letisztult előadás, minden szempontból. A rendezés is nagyon letisztult és a koreográfia is. Nagyon sok benne a tánc, vagyis inkább a mozgás.
Milyen kihívást láttál a darabban, amiért elvállaltad?
Azt hiszem kimondhatom, ez az életem egyik legnagyobb kihívása, pedig volt már egy pár. Ez egy nagy álom volt, és szeretem az álmaimat megvalósítani. Mikor ott ültünk Bécsben a bemutatón, akkor azt mondtam, ezt szeretném megcsinálni egyszer… Egy Lévay Szilveszter & Michael Kunze musicalt csinálni nagy kihívás. Játszottam kint az Elisabeth-ben is és tudom, hogy Lévay zenei világa más, mint a többi munkáimnak. Nagyszerű a darab, a zene fergeteges és ehhez a mozgást kitalálni izgalmas feladat.
Most először dolgozol koreográfusként az Operett nagyszínpadán. Milyen érzés?
Fantasztikus. Ez is egy álom volt.
Milyen a musical ensemble-lal dolgozni?
Nagyon jó. Érdekes dolog, hogy itt az ensemble énekel is, és nagyon sokféle egyéniségből áll össze. Mindezek mellett jó színészi kvalitásaik vannak. Szeretek velük dolgozni és remélem, hogy ők is szeretnek velem. A szólistákkal is különlegesen jó a kapcsolatom, nagyon nagy alázattal és hihetetlen munkabírással rendelkeznek egytől egyig. Én pedig nem vagyok mindig finom, és sohasem választom a könnyebb utat, de szerintem ennek meg lesz az eredménye.
Sok munkád van a darabban ezek szerint?
Igen, nagyon. Itt a mozdulatok mögött gondolatok vannak, ez nem egy show musical, mint például a József. Ott inkább a tánc dominál, ami csak úgy kifelé megy, itt pedig van egy tartalom, amiért táncolunk.
Mennyire volt közös az elképzelésetek Béres Attilával, a rendezővel?
Abszolút. Nagyon egy síkon mozgunk. Én soha nem dolgoztam még vele, és kicsit féltem is tőle, de azt hiszem egy nagy találkozás, ezt mondhatom így.
A jövőben tervezed, hogy lesz még közös munkátok a Budapesti Operettszínházzal?
Bármikor, ha hívnak.
Kiss Brigitta
-----------------------------------------------------------------------
2010. január 02.
Videó-interjú a Tavaszébredés c. darab próbáján...
http://search.babylon.com/?q=+Tihanyi+%C3%81kos&s=web&as=0&rlz=0&babsrc=NT_FFUP
| FEKETÉN-FEHÉREN - Interjú Tihanyi Ákossal és Baranya Dáviddal |  |
 |
 |
| Írta: Czinege István | |
| 2007. szeptember 11. kedd 15:32 | |
|
- Milyen érzés egy sikersorozat végére érni? - TIHANYI ÁKOS (Fekete Vámpír): - BARANYA DÁVID (Fehér Vámpír): - Kaptatok-e személyes visszajelzést teljesítményetekkel, illetve munkátokkal kapcsolatban? - TIHANYI ÁKOS: - BARANYA DÁVID: - Mielőtt elkezdtetek volna együtt dolgozni, tudatok-e egymás munkásságáról ? - TIHANYI ÁKOS: - BARANYA DÁVID: - TIHANYI ÁKOS:
- A közös felkészülést miként kezdtétek el? - TIHANYI ÁKOS: - BARANYA DÁVID: - TIHANYI ÁKOS: - BARANYA DÁVID: - A próbák és az előadások során voltak-e nehézségek az együttes munkában? - BARANYA DÁVID: - TIHANYI ÁKOS: - BARANYA DÁVID: - Mit tiszteltek leginkább a másikban? - TIHANYI ÁKOS: - BARANYA DÁVID: - Közeljövőben láthat-e benneteket a közönség újra együtt színpadon? - TIHANYI ÁKOS: - BARANYA DÁVID: |
Lezárult az első magántőkéből finanszírozott, a Vámpírok Bálja 2007-es évadja. A produkciót június 30.-tól játszották nagy sikerrel a Magyar Színházban. Az évadzáró alkalmából készült egy közös interjú a musical két táncos főszereplőjével — a Fekete és a Fehér Vámpírral — Tihanyi Ákossal és Baranya Dáviddal.
Jelenleg több produkcióban közreműködik, többek közt az X-Faktorban is. Aki megnézi táncait, rögtön látja, Tihanyi Ákos keze van a dologban. Hogy miben rejlik egyedisége? Erről is megkérdeztük a világjáró koreográfust.
2010. október 31. vasárnap 18:52 - Kancsár Edina
Táncoltál Ausztriában, Németországban, Hollandiában és Japánban is, ezalatt olyan világhírű koreográfusokkal dolgoztál együtt, mint Ann Reinking vagy Gillian Lynne. Melyik munkádat élvezted a legjobban?
Tihanyi Ákos
Tihanyi Ákos nem iskolában, hanem a gyakorlatban tanulta ezt a mesterséget olyan világhírű táncos-koreográfusoktól, mint Ann Reinking, Gillian Lynne, Kim Duddy vagy Dennis Callahan. Munkamódszere is a külföldön megszokotthoz hasonlít.
Bécsben a Performing Arts Center tanáraként már készített koreográfiákat, az első színházi lehetőségét a Madách Színházban Szirtes Tamástól kapta. A Volt egyszer egy csapat sikere után később több nagy produkció koreografálására is felkérték. A Madách-on kívül a Budapesti Operettszínház produkcióit is koreografálta már, sőt a Made In Hungária musicalfilm koreográfusa is ő volt.
Bécsben a Performing Arts Center tanáraként már készített koreográfiákat, az első színházi lehetőségét a Madách Színházban Szirtes Tamástól kapta. A Volt egyszer egy csapat sikere után később több nagy produkció koreografálására is felkérték. A Madách-on kívül a Budapesti Operettszínház produkcióit is koreografálta már, sőt a Made In Hungária musicalfilm koreográfusa is ő volt.
Volt egy előadás, aminek Fosse volt a címe. Ez Bob Fosse életének egy keresztmetszete: Kabarétól a Chicagóig. Valamikor 2000 után mutatták be ezt a darabot a Broadwayen Londonban. Utána csináltam velük egy Japán, majd egy európai turnét. Talán ez volt a legkiemelkedőbb munkám, ráadásul szólista voltam benne, ami heti nyolc előadást jelentett. Ez nagyon nagy élmény volt számomra.
Amikor más országokban dolgoztál, nem voltak nyelvi nehézségeid?
Dehogynem. Amikor kimentem, nem beszéltem egy szót sem más nyelveken. Iskolában soha nem mentek jól a nyelvek, de időközben rám ragadt. Soha nem volt tervben, hogy külföldön fogok dolgozni, de így hozta a sors. Mivel kint nem voltak körülöttem magyarok, muszáj volt megtanulnom.
Mi volt az elmúlt évekből a legviccesebb történeted, ami a fellépések alatt esett meg veled?
Egyszer, az itthoni Vámpírok bálján történt velem egy nagyon vicces eset. Vannak ezek a vámpír fogak, amiket fogtechnikus rögzít a saját fogunkhoz. Amikor vége volt a számnak és vicsorítani kellett, kiesett a fogam és beesett a zenekari árokba. Utána rögtön vissza kellett mennem a színpadra, de nem volt fogam…Úgyhogy azt kereste mindenki. Szerencsére végül meglett. Az első sorban ülő nézők is mosolyogva nézték végig ezt a kis akciót, amikor kirepült a vámpírfogam tele vérrel.
Bécsben, Berlinben és Stuttgartban is játszottál a Vámpírok báljában. Később Magyarországon is megkaptad a Fekete Vámpír szerepét. Mennyiben különbözött a hazai szerep a külföldiektől?
Bécsben mutatták be először a Vámpírok bálját és én rá egy évre kerültem oda. Azóta jónéhány év eltelt, tehát rengeteget változott a darab. Zeneileg, hangszerelésében és díszletében is eltérnek egymástól az előadások. De úgy gondolom, a hazaiban volt valami plusz, amit nem tudok megmagyarázni. Talán valami megfoghatatlan energia lehet, ami színészként nagyon más volt: pörgősebb és energikusabb volt, mint a kinti. Nagyon a magaménak éreztem a Budapesti darabot.
Úgy tudom a Made in Hungariának is te voltál a koreográfusa. Milyen volt ez a némileg újfajta szerep?
Nagyon nehéz volt, mert több száz statisztával kellett dolgoznom. Nem könnyű ennyi embert kordában tartani és irányítani. Magyarországon nem volt korábban hasonló jellegű film és amúgy is kihívás volt, hiszen én még nem csináltam ilyet. Főleg a zene okozott az elején nehézségeket. Nekem a Fenyő Miki zenéjével – vagyis a Hungáriával – semmilyen kapcsolatom nem volt korábban.
Amikor először meghallgattam azt mondtam: „Úr Isten, én ezt nem fogom tudni megcsinálni!”. De aztán elkezdtem hallgatni és ahogy beivódott a lelkembe a zene, úgy jöttek vele együtt a mozdulatok is. Kicsit mást szerettem volna kihozni belőle, mint amit korábban a rock and rollról láttunk. De szerintem a végeredmény tulajdonképpen jól sikerült.
Miben rejlik az egyediséged: mint táncos, vagy mint koreográfus?
Ez jó kérdés. Az ember nem szereti magát dicsérni… De talán a stílusérzékemben. Egy koreográfus számára az a legfontosabb, hogy ráérezzen a zenére és annak a stílusára. Sok helyen látok olyat, hogy valahogy az nem stimmel. A számrendszerem biztosan merőben más – mindenkinek megvan hogy számol – mint általában a zenész, színházi koreográfusoknak. Valahogy más hangsúlyt adok az ütemeknek, ezért ez mondható egyfajta egyediségnek.
Más előadókat vagy színészeket valamennyire köt a szerződésük. Hogy-hogy te mindenhol dolgozhatsz?
Azt hiszem nekem van a legnagyobb szerencsém a világon. Mindig próbáltam független maradni és ez a mai napig sem változott. Sehol nem vagyok tag, csak a produkciókra szerződök. Hatalmas szerencse és öröm számomra, ha engem hívnak. Amikor megcsináltam az első darabomat az Operettben, nagyon féltem, hogy majd nem fognak hívni a Madáchba. De ez nem következett be, tehát soha nem volt ebből problémám. Mindenhol dolgozhatok és ezáltal rengeteget tanulhatok, ami nagy kiváltság. És ott van még az X-Faktor is, ami egy igazi kirándulás nekem.
Jelenleg az X-Faktor koreográfusa is vagy. Mennyiben különbözik ez a munka a többitől?
Teljesen más, mint az eddigi munkáim. Nem úgy van, mint egy színházban, az X-Faktor hétről-hétre való felkészülést igényel. Míg a színházban hónapokig próbálunk egy darabot, addig a tehetségkutató esetében három napunk van készülni, mert utána jön az élő műsor. Ez egy nagyon izgalmas feladat.
Több koreográfus is dolgozik a műsoron. Te konkrétan kikkel foglalkozol?
Minden mentorhoz tartozik egy koreográfus, egy stylist és egy ének tanár. Én Keresztes Ildikóval, illetve a három fiúval – Vastag Tamás, Király L. Norbert, Takács Nikolas – vagyok. Mindegyikük kinézetét és mozgását mi találjuk ki, tehát ez egy igazi csapatmunka. Azon igyekszünk, hogy mindenkiből kihozzuk a legtöbbet, úgy hogy közben önmaguk maradhassanak.
Mennyire okoz nehézséget, hogy a versenyzők személyében amatőrökkel dolgozol együtt?
Vannak ügyesebbek és ügyetlenebbek, de ez a színházbanis így van. Egy kicsit pszichológusnak is kell lenni ilyenkor, mert a siker érdekében néha a lelkük mélyére kell hatolni. A bennük lévő gátlásokat fel kell szabadítani, Ildikóval gyakran beszélünk erről például Nikolas kapcsán. Úgy érezzük, vannak falak, amiken nem tud áttörni és ezen próbálunk segíteni. Éppen ezért, én szeretek amatőrökkel dolgozni, mert náluk látványos a fejlődés: egy profi, profi marad, de amikor egy amatőr válik profivá, az egy érdekes út.
És hova tovább: van esetleg valami terved, vagy vágyad amit szakmailag szeretnél elérni?
Nagyon szeretnék filmet csinálni. Azt már tudom, színpadon nem igazán leszek már látható a jövőben. Színházban a következő nagy munkám a Mary Poppins, ami egy Disney musical és a Madách Színházban lesz bemutatva. De a legizgalmasabb számomra, amit jelenleg csinálok az Operett Színházban: a Koldusopera. Igazándiból most ezek kitöltik az életemet, de később még bármi lehet. De filmet nagyon szívesen csinálnék...
Van esetleg példaképed, például egy sztár, aki inspirál a munkádban?
Nem tudok ilyet mondani, én mindenkire felnézek, aki tehetséges.
A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Weblap látogatottság számláló:
Mai: 6
Tegnapi: 4
Heti: 35
Havi: 21
Össz.: 96 292
Látogatottság növelés
Mai: 6
Tegnapi: 4
Heti: 35
Havi: 21
Össz.: 96 292
Látogatottság növelés
TIHANYI ÁKOS - © 2008 - 2024 - tihanyiakos.hupont.hu